Dávid Ervin - Forensicism

Dávid Ervin festő, képzőművész a David Art Galéria rezidens alkotója, alapító tagja a Fine ARTS Capital alkotói csoportnak. Képeiben olyan élmények és atmoszférák megörökítésére törekszik, amelyek egyszerre vonzóak és meghökkentőek, akár a természet végtelensége. Jelenlegi munkái kísérletező jellegűek, képein a hagyományos festészeti technikák, a fotográfia és a különböző digitális technikák kreatív ütköztetésének eredményei láthatók. 

" Szenvedélyesen szeretném munkáimmal előhívni és felidézni a bennünk élő rejtett emlékeket és bemutatni, miként is törekszünk végsősoron mindannyian a szabadságra. Hiszem, hogy minden alkotásban egy mélyebb közös élmény lehetősége rejlik, amely emlékeztet minket arra, hogy mindannyian kapcsolódunk, mindannyian egyek vagyunk. " 

forensic [foˈ rɛnsɪk]: kutatói, nyomozói: A rejtett vagy elfeledett információk feltárására, a történések mögötti okok és összefüggések vizsgálatára irányuló tevékenység. A múlt vagy jelen elemzése, a részletek, hibák és torzulások felfedezése. 

"A történelem nem csupán események sorozata, hanem egy olyan nyelv, amelyet mindig újraírunk. Az emlékek a múlt zörejét képezik, és nekünk kell értelmezniük őket."  Rebecca Comay

Az utóbbi időben egyre erősebben éreztem a késztetést, hogy ne csak képeket fessek, hanem hogy újrarendezzem a látványt, rétegeire bontsak történeteket, és a felszín alatti zajokra figyeljek. Nem stílust keresek, hanem valamiféle belső kontextust, egy irányt, ami nem csak formanyelvi, hanem szellemi természetű. Egyre többször jutottam arra, hogy nincs igazán olyan irányzat, ami pontosan leírná azt a feszültséget, amiben dolgozom – ahol a hiány és az emlékezet, a szépség és annak tagadása, a múlt értékei és a jelen brutalitása egyszerre van jelen. Így aztán elkezdtem csak úgy saját magam számára megnevezni ezt az utat: Forensicism. Izmusnak hívom magamban, de egyáltalán nem biztos, hogy ez egy művészeti irányzat a klasszikus értelemben. Jóval inkább egy nézőpont, egy figyelmi fókusz. Olyan, mintha a festészet eszközein keresztül próbálnám visszafejteni, ami elfelejtődött – vagy épp túl harsányan jelen van. Ez számomra sokkal inkább a kutatásról szól, de nem a tudományos precizitásról, hanem a belső rezgésekről: arról, hogy hogyan lehet egy képben megidézni a múlt zörejét a jelent roncsolt lenyomataként és a jövőt, mint az egyik legnyugtalanítóbb kérdést ami foglalkoztat. A képek, amik ebben a szellemben születnek, sokszor idézidéznek meg elmúlt korokat, eszméket, de nem nosztalgiával. Inkább úgy, ahogy egy régész rábukkan egy ősi töredékre. Abban a pillanatban talán még nem is látja az egész történetet, de sejti, tudja, hogy amit talált az fontos. Ez az út nem idealizálja a múltat, de nem is válik cinikussá. Inkább próbálja megérteni azt a szakadékot, ami a régi eszmények és a jelen valósága között húzódik. Az esztétikája rétegzett, legtöbbször töredezett, zajos és csöndes is egyszerre. A festék anyagszerűsége éppúgy mesél, mint a használt ikonográfia; a színek sokszor inkább vibrálnak, mintsem harmonizálnak. Nem is egyértelmű képek ezek, hanem nyomozások, lenyomatok, rekonstrukciós kísérletek. Nem akarok új kánont hirdetni. De szeretném, ha lenne egy közös nyelvem azokkal, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak: mit kezdjünk a múltból örökölt képeinkkel? Mi marad a szépségből, ha már úgy igazából nem hiszünk benne? Hogyan lehet a festészet, a művészet nem csak illusztráció, hanem egyfajta spirituális feltárás? Talán a Forensicism részemről nem egy válasz, csak egy mód arra, hogy pontosabb kérdéseket tegyünk fel.

A Forensicism a történelem és az esztétika rejtett rétegeit próbálja feltárni. A képek alatt zörejek, törések és festékrétegek pulzálnak, s az alkotások éppúgy idéznek, mint ahogy kérdőre is vonják a múltat. Nem a transzcendens ürességét keresik, hanem inkább a megtöltik a teret zajjal, hogy a néző ezáltal döbbenjen rá a hiányra. 

A Forensicism művészete nem csupán a történelem vizualizálásáról szól, hanem annak dekonstrukciójáról is. Miközben az eszmények utóéletét kutatja, a jelen fragmentált túlingerelt vizualitását ötvözi a múlt iránti tiszteletteljes figyelemmel. 

A Forensicism képi világa jellemzően egymásra többszörösen rétegzett, töredezett, vibráló, ikonszerű, ahol a szakrális és a szekuláris, a múlt és a jelen közötti határok elmosódnak. A képek struktúrája, jellemzően meditatív, de sokszor szándékosan provokáló is, miközben a művek kritikai dekódolásra hívják a nézőt. Az alkotások zajként és szakrális visszhangként egyszerre jelennek meg, magukban hordozva a dekonstrukció, a széttörtség és az elveszett egység keresésének erőteljes és személyes üzenetét. 

A Forensicism nem csupán egyfajta vizuális kifejezésforma, hanem egy filozófiai útkeresés is. A jelenlegi globális válságok, társadalmi problémák és kulturális feszültségek tükrében egy újféle művészeti diskurzust próbál életre hívni. A múlt történelmét és a jövő lehetőségeit egyaránt megpróbálja idézőjelbe tenni, miközben a hiány, a zaj és a képi brutalitás erejével az emberi tulajdonságok és lehetőségek legmélyebb rétegeit kutatja. Célja, hogy ne szépítse a valóságot, hanem rámutasson hiányosságaira, miközben új értelmezéseket kínál a múlt nyelvezetéhez, formáihoz és kompozícióihoz. 

A Forensicism egy olyan művészeti világban született, amelyben a történelem, a kultúra és a vizualitás közötti feszültségek egyre inkább kiemelkednek. A jelen társadalmi és politikai problémáit próbálja reflektálni, miközben meditatív, mégis provokatív módon hívja a nézőt kritikai dekódolásra. Az irányzat a művészetek legmélyebb rétegeinek feltárására törekszik, miközben az alkotók személyes keresésének színtere is egyben. 

A Forensicism egy új vizuális nyelvet óhajt teremteni, amely a múlt és a jelen közötti feszültségek, valamint a transzcendens és szekuláris világ határainak elmosódása köré épül. A művészet nemcsak szépítésre vagy szórakoztatásra szolgál, hanem arra, hogy szembesítsen bennünket mindazzal, ami elveszett, mindazzal ami megmaradt, és mindazzal ami újraértelmeződhet a jövő számára. Egy olyan irányzat, amely képes provokálni, de közben elgondolkodtatni is a nézőt. 

Kiállítások: 

2023 "Art For Peace" - Golden Duck Gallery Budapest, Hungary

2023 "Beginnings" - Golden Duck Gallery Budapest, Hungary

2022 Walking Through Land And Sea - Leabrooks Art Complex Derbyshire, United Kingdom

2022 Human Gold" / Our Universal Human Values - Thoresby Park Nottinghamshire, United Kingdom

2020 Human Gold/Our Human Values - Southwell Minster Southwell, United Kingdom

2019 Direct Art Action Birmingham, United Kingdom

2019 Forms, Lights, Colours Nottingham, United Kingdom

2019 Thoresby Gallery. Newark, United Kingdom

2019 Sussex Art Fairs Chichester, United Kingdom

2019 Solitudes - David Art Gallery Budapest, Hungary