A Dávid Galéria 2026 első nagy megmérettetése előtt áll: Új művészeti anyaggal jelenik meg az Art & Antique Art Fairen, az év egyik legjelentősebb művészeti eseményén.

A rangos vásár nemcsak a galéria számára egy újabb mérföldkő, hanem a műgyűjtők és művészetkedvelők számára is kivételes alkalom, hogy első kézből találkozzanak a legújabb, kiemelkedő alkotásokkal.

A galéria válogatása hűen tükrözi a Dávid Galéria szakmai elkötelezettségét, minőségi szemléletét és a művészet iránti szenvedélyét. Az Art & Antique Art Fairen való részvétel egyszerre presztízs és lehetőség: találkozási pont a hagyomány és a kortárs értékek között, ahol a műtárgyak nemcsak bemutatásra kerülnek, hanem párbeszédet is kezdeményeznek. A Dávid Galéria ezzel a megjelenéssel határozottan jelzi helyét és szerepét a hazai művészeti színtéren.

Exhibiting artists 

Ancsa Weide, Adam Balogh, Bela Balog, Bela Magyar, David Norbert, Ervin David, Elvira Marko - Radler, Iren Vitos, Ruth Schmidt, Szilvia Terdik, Zsuzsa Gyimesi, Istvan Mate

TIME FOREVER

A Dávid Galéria 2013 óta működik Budapesten, a Kossuth tér közelében, a Falk Miksa utca 6–8. szám alatt. A galéria a kortárs művészet új irányvonalai felé nyit, és olyan alkotókat mutat be, akik az absztrakt expresszionizmus, a realista figurális ábrázolás, az újrafogalmazott pop art, valamint a digitális művészet területén hoznak létre önálló, magas művészi színvonalú világokat. A bemutatott művek közös alapja a gondolatiság: az alkotás elsődleges inspirációja mindig a mondanivaló.

A Dávid Galéria Magyarországon elsőként vállalt meghatározó szerepet a digitális művészet professzionális bemutatásában. A galéria szemlélete szerint a művészi szabadság és az új technológiák nem ellentétei, hanem egymást erősítő tényezők. A bemutatott alkotások a vizuális ábrázolás eszköztárát nyitottan és szabadon használják, a kortárs művészet megújítását egy új korszak küszöbén értelmezve.

A galéria működése egy egyedülálló, hárompillérű kulturális és üzleti ökoszisztémára épül, amely lokális, regionális és nemzetközi szinten kapcsolja össze a kortárs művészet szereplőit. Célja, hogy a művészek számára teljes pályaívet biztosítson: a korai bemutatkozástól a nemzetközi jelenlétig. A rendszer része a Központi Galéria – Dávid Norbert művészeti központja –, valamint több kiemelt kiállítótér és nemzetközi együttműködés.

A szakmai munkát három kurátor összehangolt tevékenysége biztosítja: Balog Béla a nemzetközi kapcsolatok és művészválogatás területén, Terdik Szilvia a hazai művészek és csoportos kiállítások koordinálásában, míg Koreny Ildikó a feltörekvő tehetségek mentorálásában lát el meghatározó szerepet. A galéria menedzsmentjét Teremi Orsolya vezeti, aki a nemzetközi együttműködések és kiállítások szervezéséért felel.

Az "ART & ANTIQUE program" keretében bemutatott "TIME FOREVER" kiállítás az idő szubjektív megélését vizsgálja. Nem az idő fogalmát magyarázza, hanem azt mutatja meg, miként válik egy megélt pillanat maradandóvá. A kiállított művek az emlékezés, az érzelmi tapasztalat és a belső idő rétegzett működését rögzítik. Az idő itt nem lineáris folyamatként jelenik meg, hanem folyamatos jelenlétként, amelyben a múlt és a jelen egymásba csúszik.

A "Time Forever" a megélt pillanatok vizuális térképe. Olyan kiállítás, amelyben a néző saját emlékei és időérzete révén kapcsolódhat a művekhez, felismerve mindazt, ami számára is maradandóvá vált.

Előzetes a kiállításra kerülő alkotásokból

A KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEKRŐL

BALOGH ÁDÁM

Balogh Ádám festményei és fotográfiái elé 

A színek metafizikája - A megtalált idő

Balogh Ádám festőművész és fotográfus alkotásai költőien érzékeny megfogalmazásban tálalja a színek homályba vesző természetfelettiségét. Az ecsetet csak alig látó olajképek formavilágában nehéz konkrét alakzatokat, narratív elemeket megfigyelni. A lágyan artikulált, titokzatos ködfoltok létrehozásában felbontja a gravitáció szabta földhözragadt hétköznapiságunk materiális korlátait.

Az absztrakt festészet korábbi generációinak számos geometrikus mesterével szemben Balogh Ádám képein nem szerepelnek tiszta színmezők, legtöbbször mi magunk sem tudjuk azonosítani, hogy milyen árnyalat újrateremtését valósítja meg a szemünk előtt. Az alkotói folyamatban használt tárgyak, textíliák, kézmozdulatok lenyomatai sem exaltált gesztusként, hanem a kompozícióban elbújó, szinte transzcendens jelként fedezendők fel a festményen.

A nézőben kialakuló misztikus megfoghatatlanság érzése, az univerzum méretarányainak intim megélése, illetve a formavilág korallzátonyokat idéző természetközeli meditációja mind a festő tudatosan felépített koncepciójának részei. Balogh Ádám képei képesek a gyorsaság kényszerében szenvedő 21. században a művészet szakralitásának újrafogalmazására.

A művész fotográfiáit is az ember és idő személyes, belső történetként elmesélhető viszonyrendszere köti össze. Ádám kameráját a számunkra távoli természeti csodák, szakrális emlékek és hétköznapi emberek között járva is a mélyen meggyőződéses humanizmus vezeti. Az ipari társdalomban megszokott könyörtelen és célorientált idő-gépezettel szemben szinte halljuk a képekből sugárzó, belsőleg megtapasztalt végtelen pillanatot, amely a világot tőlünk függetlenül formáló erők játéka.

Balogh Ádám festményeit az elmúlt években kiállították Ferrara, Párizs, Madrid, Pozsony, Zágráb, Bejrút, Istanbul és Szófia művészeti eseményein.

Antalffy Péter történész

WEIDE ANCSA

Az idő folyékony természete
Az idő itt nem siet, csak csendben teszi a dolgát. Az elfolyó víz és a kiszáradó táj finoman utal Salvador Dalí időfelfogására, miközben a kép szereplői, Tom and Jerry, a gyerekkor örök jelenidejét hozzák magukkal, azt az időt, ahol minden üldözés újraindul, és a mese soha nem ér véget. Itt azonban még a mesehősök felett is eljár az idő, nem tragikusan és nem hangosan, csak természetesen és észrevétlenül: a víz kevesebb lesz, a föld szárazabb, a játék megpihen. Ez a kép erről a pillanatról szól, amikor rájövünk, hogy az idő nem ellenség, csak nem áll meg senki kedvéért, még a rajzfilmekért sem. 

BALOG BÉLA 

Balog Béla A képviselő című alkotása az idő felől olvasva nem egyszerűen egy figurális ábrázolás, hanem egy időrétegekbe tömörített állapotkép: a történelmi tapasztalat, a személyes emlékezet és a digitális jelen metszéspontja.

Az idő mint töredezett test

A mű központi alakja egy emberi figura, amely mozaikszerű, pixeles szerkezetből épül fel. Ez a formai megoldás az idő működésének vizuális metaforája. Az emlékezet nem folytonos: darabokból, hiányokból, elcsúszásokból áll össze. A test így nem egységes identitás, hanem rétegezett múlt, amelyet különböző korszakok tapasztalatai rakódnak egymásra.

A digitális fragmentáció itt nem pusztán technológiai nyelv, hanem történeti állítás: az ember – és különösen a "képviselő" – identitása mindig az aktuális korszak képi és ideológiai eszközein keresztül válik láthatóvá.

A "képviselő" időbeli szerepe

A cím kulcsfontosságú. A képviselő az, aki nem önmagáért áll, hanem mások nevében, mások múltját és jelenét hordozva. Időbeli értelemben ez azt jelenti, hogy az alak kollektív időt testesít meg: történelmi döntések, politikai narratívák, társadalmi traumák lenyomatait.

A figura előrehajló testtartása egyszerre utal:

• a múlt súlyára, amely ránehezedik,

• és a jövő felé irányuló mozgás kényszerére, amelyet nem ő választott, hanem amelybe belehelyezték.

Ez a kettősség időfilozófiai értelemben a cselekvő jelen paradoxona: a döntés pillanata mindig múltból táplálkozik, miközben ismeretlen jövőbe mutat.

Anyagszerűség és időérzet

A festményszerű, texturált felület – a digitális eredet ellenére – lassú időt sugall. Ellentmond a digitális képek gyors fogyasztásának. Balog itt tudatosan lassít: az idő nem rohan, hanem sűrűsödik. A szem kénytelen megállni, újra és újra visszatérni az egyes formaelemekhez, mintha egy történelmi eseményt próbálna rekonstruálni töredékes forrásokból.

Történeti és személyes idő összeolvadása

Balog Béla művészetének egyik legerősebb sajátossága, hogy a történelmi időt személyes idővé alakítja. A képviselő nem konkrét személy, mégis ismerős: benne van minden korszak "megbízott embere", aki egyszerre áldozat és végrehajtó.

Az idő perspektívájából nézve a mű nem lezárt állítás, hanem folyamatos kérdés:

• Ki képvisel kit?

• Meddig terjed a felelősség az időben?

• És mikor válik a képviselő maga is a történelem által "átdolgozott" testté?

A képviselő az időt nem lineáris folyamatként, hanem egymásra torlódó tapasztalatok rendszerként mutatja meg. Balog Béla itt már nem tündérmesét mesél, hanem kíméletlenül pontos idődiagnózist ad: az emberi alak maga válik hordozófelületté, amelyen a múlt, a jelen és a jövő egyszerre hagy nyomot.

Máté István

Kontrollált robbanás, ahol a káosz nem rombol, hanem szerveződik.

Az amorf, szinte virágszerű kontúr egyfajta "zárt univerzumot" ad, amin belül a festékek szétcsapódása, egymásba folyása él. A színek nem dekoratívak, hanem ütköznek: vörös–sárga–kék tengelyek, sötét tömbök, fehér fröccsenések. Olyan, mintha egyszerre látnánk egy keletkezési és egy pusztulási pillanatot. A gesztusfestés vad, de nem véletlenszerű – érződik mögötte egy belső ritmus.

Máté István a strukturált absztrakt festészet nyelvén vizsgálja a forma felbomlásának és újraszerveződésének dinamikáját. Az amorf alakzatok a szabadság és határtalanság terepei, ahol a káosz nem ellentéte, hanem forrása a rendnek. A rétegek egymásba olvadása, a festék gesztusszerű mozgása a születés és pusztulás egyidejűségét ragadja meg.

Az Amorfizáció formanyelve túlmutat a hagyományos absztrakción: reflektál a kortárs lét állandó átalakulására, az egyéni és társadalmi struktúrák instabilitására, és a megszokott gondolkodási keretek szétfeszítésére ösztönöz.