BALOG Béla

BALOG Béla - kortárs magyar új média - és digitális művész. Zenta, 1970   

Balog Béla új média művészete a fotográfia és a digitális technológia mint képzőművészeti eszközök fúziójának magas szintű alkalmazását mutatja be. Ezek azonban nem csak technikai bravúrok, hanem a történeti mély elemzésben otthonosan mozgó művész elbeszélő alkotási is. Balog művészete minden tekintetben átgondolt és kiérlelt, gyakran személyes átélésen alapuló mély, olykor megrázó emberi eseményeket tárnak fel. Művészete egyfajta tündérmesébe burkolt elbeszélő vizuális megjelenéssel indult, ám a fejlődési ívet követve egyre radikálisabb kinyilatkoztatásokká érlelődött. Alkotásai irodalmi és történelmi alapokon nyugvó független felismerések, ugyanakkor emócióval bíró személyes elbeszélő történetek, kollektív jelentéstartalommal.

Balog Béla alkotói munkássága a kortárs új média művészet nemzetközi palettáján egy olyan átmeneti, mégis autonóm pozícióban helyezhető el, amely a fotográfia, a digitális képalkotás és az elbeszélő képzőművészet hagyományait szintetizálja, miközben nem olvad bele maradéktalanul egyik domináns irányzatba sem.

Nemzetközi kontextus és párhuzamok

Nemzetközi összevetésben Balog munkái rokoníthatók azokkal az alkotókkal, akik a fotóalapú új média narratív lehetőségeit tágították ki:

• Jeff Wall és Gregory Crewdson esetében a megrendezett fotográfia filmes esztétikája,

• Bill Viola vagy Shirin Neshat művészetében az egzisztenciális és spirituális narratívák,

• míg Hito Steyerl munkásságában a technológia és történetiség kritikai összefonódása jelenik meg.

Balog Béla ezekhez képest kevésbé konceptuálisan távolságtartó, és enyhén politikai, ugyanakkor erőteljesebben személyes, introspektív és mítoszteremtő. Művészete nem a médium kritikájára, hanem a médium elbeszélő potenciáljára épít.

A "tündérmese" mint kortárs stratégia

A korai, mesei–allegorikus képi világ nem naiv eszköztár, hanem tudatos stratégia, amely a nemzetközi új média művészetben ritkábban vállalt emocionális azonosulást kínál. Ez a megközelítés rokonítható olyan alkotókkal, akik a posztmodern irónia helyett a poszt-digitális érzékenységet képviselik: a technológia nem tematizált tárgy, hanem természetes közeg.

A későbbi, radikálisabb kinyilatkoztatások Balog esetében nem formai provokációk, hanem történeti és személyes felismerések vizuális sűrítményei. Ebben az értelemben művészete közelebb áll az irodalmi narratívához, mint a klasszikus médiaművészethez.

Helye az új média spektrumán

A kortárs új média művészet spektrumán Balog Béla munkássága:

• a fotóalapú narratív művészet és

• a digitálisan kibővített képzőművészet metszéspontjában helyezkedik el,

miközben tudatosan távol marad a tisztán technológia-központú, interaktív vagy algoritmikus irányoktól. Ez a pozíció nem hiány, hanem állásfoglalás: a technológia eszköz, nem téma.

Nemzetközi kitekintésben Balog Béla olyan alkotóként értelmezhető, aki az új média eszköztárát klasszikus művészi kérdések szolgálatába állítja: emlékezet, trauma, identitás, történelem és történetmondás. Művészete a kortárs színtéren egy erőteljes és következetes ellenpont a látványcentrikus és technofetisiszta tendenciákkal szemben, és éppen ezért válik hosszú távon is relevánssá.

Balog Béla alkotói munkásságát a nemzetközi kurátori és elméleti diskurzusok mentén leginkább a fotóalapú, narratív és poszt-digitális új média művészet mezőjében lehet pontosan elhelyezni. Ez a pozíció nem periférikus, hanem egy tudatosan választott köztes tér, amely az elmúlt két évtizedben egyre hangsúlyosabbá vált a nemzetközi szcénában.

1. Fotóalapú új média narratív művészet

Balog művészete szervesen illeszkedik abba a nemzetközi irányzatba, amely a fotográfiát nem dokumentumként, hanem összetett narratív hordozóként használja, digitálisan kibővítve, de nem feloldva annak auráját.

Kurátori értelemben ez az a mező, amelyet olyan intézmények és kiállítások képviselnek, mint:

• a Fotomuseum Winterthur narratív fotóprogramjai,

• a Rencontres d'Arles azon szekciói, ahol a fotográfia és a digitális manipuláció irodalmi szerkezetekkel találkozik,

• vagy a Tate Modern fotó–film–digitális átmenetekre fókuszáló válogatásai.

Balog itt nem spektákulum-alapú, hanem elmélyült, időigényes befogadásra építő alkotóként jelenne meg, ahol a kép nem önmagában, hanem egy gondolati ív részeként működik.

2. Poszt-digitális érzékenység

A nemzetközi diskurzusban Balog Béla egyértelműen a poszt-digitális művészet kategóriájába sorolható. Ez azt jelenti, hogy:

• a digitális technológia láthatatlanul integrált,

• nem tematizált probléma vagy kritikai tárgy,

• hanem természetes alkotói közeg.

Ebben a mezőben olyan alkotókkal kerül egy platformra, akiknél a technológia nem öncél, hanem az emberi tapasztalat közvetítője. Balog sajátossága itt az, hogy a poszt-digitális megközelítést történeti és irodalmi gondolkodással kapcsolja össze, ami ritkább kombináció a nemzetközi új média szcénában.

3. Elbeszélő és mitopoétikus új média

Kurátori szempontból Balog Béla különösen jól illeszkedik abba az egyre erősödő irányzatba, amely a mitopoétikus, allegorikus és személyes narratívákat rehabilitálja az új médiában.

Ez az irány:

• tudatosan elfordul a posztmodern iróniától,

• visszatér a mese, a parabola, a személyes mitológia eszköztárához,

• miközben a kivitelezés technikailag a legmagasabb szintet képviseli.

Ebben az értelemben Balog művészete egy kelet-európai tapasztalatból építkező, de univerzálisan olvasható narratív pozíciót foglal el, amely különösen releváns a nemzetközi közönség számára.

4. Kelet-európai történeti tudat és személyes emlékezet

Nemzetközi kontextusban Balog Béla művészete erősen kapcsolódik ahhoz a diskurzushoz, amely a kollektív és személyes emlékezet, a történelmi traumák és az identitás kérdéseit vizsgálja új média eszközökkel.

Itt Balog:

• nem dokumentarista,

• nem aktivista,

• hanem reflektív elbeszélő.

Ez a pozíció különösen jól illeszkedik olyan nemzetközi kiállítási tematikákhoz, amelyek Kelet- és Közép-Európa történelmi tapasztalatát univerzális emberi narratívává emelik.

5. Összegző pozíciómeghatározás

Összességében Balog Béla a kortárs nemzetközi új média művészetben:

• fotóalapú, narratív, poszt-digitális alkotó,

• aki a technológiát az emberi történetmesélés szolgálatába állítja,

• és művészetével hidat képez a klasszikus képzőművészeti gondolkodás és a kortárs digitális gyakorlat között.

Ez a pozíció nem trendkövető, hanem hosszú távon értelmezhető, és kifejezetten alkalmas arra, hogy nemzetközi kurátori diskurzusokban önálló hangként jelenjen meg.