A színek metafizikája - A megtalált idő

Balogh Ádám festőművész és fotográfus alkotásai költőien érzékeny megfogalmazásban tálalja a színek homályba vesző természetfelettiségét. Az ecsetet csak alig látó olajképek formavilágában nehéz konkrét alakzatokat, narratív elemeket megfigyelni. A lágyan artikulált, titokzatos ködfoltok létrehozásában felbontja a gravitáció szabta földhözragadt hétköznapiságunk materiális korlátait.

Az absztrakt festészet korábbi generációinak számos geometrikus mesterével szemben Balogh Ádám képein nem szerepelnek tiszta színmezők, legtöbbször mi magunk sem tudjuk azonosítani, hogy milyen árnyalat újrateremtését valósítja meg a szemünk előtt. Az alkotói folyamatban használt tárgyak, textíliák, kézmozdulatok lenyomatai sem exaltált gesztusként, hanem a kompozícióban elbújó, szinte transzcendens jelként fedezendők fel a festményen.

A nézőben kialakuló misztikus megfoghatatlanság érzése, az univerzum méretarányainak intim megélése, illetve a formavilág korallzátonyokat idéző természetközeli meditációja mind a festő tudatosan felépített koncepciójának részei. Balogh Ádám képei képesek a gyorsaság kényszerében szenvedő 21. században a művészet szakralitásának újrafogalmazására.

A művész fotográfiáit is az ember és idő személyes, belső történetként elmesélhető viszonyrendszere köti össze. Ádám kameráját a számunkra távoli természeti csodák, szakrális emlékek és hétköznapi emberek között járva is a mélyen meggyőződéses humanizmus vezeti. Az ipari társdalomban megszokott könyörtelen és célorientált idő-gépezettel szemben szinte halljuk a képekből sugárzó, belsőleg megtapasztalt végtelen pillanatot, amely a világot tőlünk függetlenül formáló erők játéka.

Balogh Ádám festményeit az elmúlt években kiállították Ferrara, Párizs, Madrid, Pozsony, Zágráb, Bejrút, Istanbul és Szófia művészeti eseményein.

Antalffy Péter történész

The Metaphysics of Color – Time Rediscovered

In Front of the Paintings and Photographs of Adam Balogh

Adam Balogh, painter and photographer, presents the otherworldly, elusive nature of color in a poetically sensitive way in his latest works. His oil paintings, where the brush is barely visible, resist clear form or narrative; instead, he conjures softly articulated, mysterious patches of mist that seem to dissolve the material boundaries of our earthbound everyday life dictated by gravity.

Unlike many geometric masters of previous generations of abstract painting, Balogh's images lack solid fields of pure color; often, we cannot even identify which specific hue is being recreated before our eyes. The imprints of objects, textiles, or hand movements used during the creative process do not appear as exalted gestures, but rather emerge as almost transcendent signs hidden within the composition.

The mystical sense of elusiveness evoked in the viewer, the intimate experience of the universe's scale, and the nature-inspired meditation reminiscent of coral reefs—all form part of the artist's consciously constructed concept. In an age ruled by speed, Balogh's paintings offer a reimagining of art's sacredness for the 21st century.

The photographies are also unified by a personal, internalized relationship between humans and time. Whether photographing distant natural wonders, sacred relics, or everyday people, Balogh's camera is guided by a deeply held humanism. In contrast to the industrial age's relentless and goal-oriented machine of time, his images radiate an internally experienced, infinite moment—one that captures the play of forces shaping the world beyond our control.

Adam Balogh's paintings have been exhibited at art events in Ferrara, Paris, Madrid, Bratislava, Zagreb, Beirut, Istanbul and Sophia in recent years.

Peter Antalffy, historian