CONTOUR

GROUP ART EXHIBITION

Opening: 16 January 18.00h

Duration: 16 January - 06 February 2026

Organizer: David Art Gallery 1055 Budapest, Falk Miksa 8

Location: 1055 Budapest, Falk Miksa 8

Curator: Bela Balog

Exhibiting Artists:

Gauri Gill / Carolina Caycedo / Carlos Motta / Jonas Lund / Khalil Charif / Marcos Bonisson / Abdoul-Ganiou Dermani / Jean-Michel Rolland /

Enrico Dedin / Azia Maria Sammartano / David Norbert / Szilvia Terdik / Ervin David / Bela Magyar / Robert Dosa / Bela Balog / Zsuzsa Gyimesi / Krisztina Lorincz / Elvira Marko-Radler / Ancsa Weide

Between Material and Algorithm

The Transformation of Artistic Value in the Digital Age

Art in the 21st century has reached a turning point where the medium is no longer merely a technical issue, but also carries economic, institutional, and philosophical significance.

The rise of new digital art has not simply created new forms, but has transformed the concept of the work of art, the way value is created, and the relationship to time. In this context, analog and classical fine art are not pushed into the background, but are reinterpreted.

A fundamental characteristic of digital art is that it exists not as an object but as a process. It is constructed from data, algorithms, and systems, and is often in a state of constant flux.

Paradoxically, it is precisely the massiveness and weightlessness of digital images that has led to the rediscovery of materiality. Anselm Kiefer's monumental, materially rich works and Gerhard Richter's paintings have become particularly prominent in the digital age. Paint, canvas, and perishable materials do not represent technological backwardness, but rather temporal density. With their slowness and physical resistance, these works confront the viewer with the rapid consumability of digital images.

Digital art does not replace analog and classical art, but rather enters into a dialogue with it. In contrast to fast, data-driven, speculative value logic, physical artworks remain the carriers of historical memory and slow value creation. The challenge for contemporary art today is not which medium will "win," but how to create lasting meaning in a world where images are infinite and time is increasingly fragmented.

In this sense, the digital age does not mean the end of art, but rather a new responsibility: the choice between whether an image remains mere data or is able to condense once again into experience, memory, and cultural value. The main question of the Kontúr exhibition is therefore artistic value itself.

The main question of the Contour exhibition is therefore artistic value itself.

Anyag és algoritmus között

A művészeti érték átalakulása a digitális korszakban

A 21. század művészete olyan korszakhatárhoz érkezett, ahol a médium többé nem pusztán technikai kérdés, hanem gazdasági, intézményi és filozófiai jelentéshordozó. 

A digitális új művészet térnyerése nem egyszerűen új formákat hozott létre, hanem átalakította a mű fogalmát, az érték keletkezésének módját és az időhöz való viszonyt. Ebben a kontextusban az analóg és klasszikus képzőművészet nem háttérbe szorul, hanem újraértelmeződik.

A digitális művészet alapvető sajátossága, hogy nem tárgyként, hanem folyamatként létezik. Adatokból, algoritmusokból, rendszerekből épül fel, és gyakran folyamatosan változik. 

Paradox módon éppen a digitális képek tömegessége és súlytalansága vezetett az anyag újrafelfedezéséhez. Anselm Kiefer monumentális, anyagban gazdag művei vagy Gerhard Richter festészete a digitális korszakban különösen hangsúlyossá váltak. A festék, a vászon, a romló anyag nem technológiai elmaradottságot, hanem időbeli sűrűséget jelent. Ezek a művek lassúságukkal és fizikai ellenállásukkal szembesítik a nézőt a digitális képek gyors fogyaszthatóságával szemben.

A digitális új művészet tehát nem leváltja az analóg és klasszikus képzőművészetet, hanem párbeszédi viszonyba lép vele. A gyors, adatvezérelt, spekulatív értéklogikával szemben a fizikai műtárgy a történeti emlékezet és a lassú értékképzés hordozója marad. A kortárs művészet tétje ma nem az, hogy melyik médium "győz", hanem az, hogy hogyan hozható létre maradandó jelentés egy olyan világban, ahol a képek száma végtelen, az idő pedig egyre töredezettebb.

Ebben az értelemben a digitális korszak nem a művészet végét, hanem annak új felelősségét jelenti: a választást aközött, hogy a kép puszta adat marad-e, vagy képes lesz ismét tapasztalattá, emlékezetté és kulturális értékké sűrűsödni. A Kontúr kiállítás fő kérdése tehát maga a művészi érték.