TERDIK Szilvia - kortárs magyar absztrakt művész. Budapest, 1965

WHAT is ART? WHY CHAIR?

Terdik Szilvia művészetének központi motívuma a szék, amely alkotásaiban messze túlmutat funkcionális tárgyi mivoltán. A szék nála nem egyszerű enteriőrelem, hanem hordozó: emlékezeté, identitásé és társadalmi szerepé. Minden egyes képen "helyzetbe hozza" a széket, mintha egy láthatatlan portré alanya lenne – a tulajdonos gyakran hiányzik, mégis jelen van. A szék formája, állapota, elhelyezése és környezete árulkodik arról, aki használta: hatalomról vagy kiszolgáltatottságról, intimitásról vagy elhagyatottságról, mindennapiságról vagy szimbolikus jelentőségről. Így a szék közvetítővé válik az ember és a világ között, egyfajta csendes tanúként mesél sorsokról és viszonyokról.

Konceptuális jelentés

• Joseph Kosuth: One and Three Chairs – egy valódi szék, egy fénykép róla és egy szótári definíció együttese. A mű a valóság, a reprezentáció és a nyelv kapcsolatát vizsgálja.

• A szék itt nem ülőalkalmatosság, hanem filozófiai kérdés.

Terdik képi világa érzékenyen épít a hiány esztétikájára. Az emberi alak mellőzése felerősíti a tárgy beszédességét: a szék antropomorf jegyeket ölt, "személyisége" lesz. Ez a megközelítés rokon a konceptuális és posztkonceptuális művészeti gondolkodással, ahol a jelentés nem a direkt ábrázolásból, hanem a kontextusból és az asszociációkból születik. A szék mint motívum univerzális, kulturálisan mélyen kódolt jel: trón és iskolai pad, vallatószék és konyhai szék egyaránt lehet. Terdik művészetében ez a sokrétűség finom festői vagy grafikai eszközökkel bontakozik ki, gyakran meditatív, visszafogott hangvételben.

A kortárs képzőművészetben Terdik Szilvia munkássága azért jelentős, mert egy hétköznapi tárgyon keresztül képes komplex társadalmi és lélektani kérdéseket megfogalmazni. A szék mint állandó motívum következetes vizuális nyelvet teremt, amely egyszerre személyes és általános. Művei párbeszédet folytatnak a tárgykultúra, az identitás és a reprezentáció kortárs diskurzusaival, miközben megőrzik az elmélyült, szemlélődő képi gondolkodás értékét. Terdik Szilvia székei nemcsak "ülőalkalmatosságok", hanem vizuális metaforák: emberi történetek lenyomatai egy látszólag néma tárgy testében.

Hol a határ? - Értsd a széket!

Philippe Starck és Marc Newson széktervei jól mutatják, hogyan mosódik el a határ a design és a konceptuális művészet között. Bár alapvetően ipari formatervezők, székeik sok esetben nem pusztán funkcionális tárgyak, hanem gondolati állítások, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a konceptuális szék fogalmával. 

Használati tárgy ami nem használható

Starck és Newson

• A szék eredendően használati tárgy, amelyet tudatosan elidegenítenek saját funkciójától.

• A használhatóság gyakran másodlagos, mégis jelen van mint lehetőség.

• A szék "még szék", de már gondolati objektum.

Terdik Szilvia

• A szék többnyire nem használható, nem is erre van kitalálva.

• Festményen, rajzon vagy installációban jelenik meg, mint hiányt jelölő forma.

• A funkció nem torzul, hanem megszűnik, és helyét az emlékezet, a távollét, az emberi jelenlét nyoma veszi át.

Míg a designerek a funkciót kérdőjelezik meg, Terdik teljesen kivonja azt.

A szék mint metafora.

Terdik Szilvia székábrázolásai markánsan eltérő irányból, mégis szoros gondolati rokonságban kapcsolódnak Philippe Starck és Marc Newson székterveihez. Míg Starck és Newson a design határán belül konceptualizálják a széket, addig Terdik Szilvia a képzőművészet autonóm terében bontja ki annak jelentésrétegeit. Az összefüggés kulcsa nem a forma, hanem a jelentés elsődlegessége.

A szék nem ülőalkalmatosság, hanem egzisztenciális médium. Terdik Szilvia elcsendesíti azt. Ezáltal Terdik székábrázolásai nem a design és művészet határán állnak, hanem a jelenlét és hiány határán – ahol a szék már nem tárgy, hanem emlékezeti forma.