1884-ben a párizsi Szalon közönsége megdöbbenve állt egy festmény előtt. Nem azért, mert a rajztudás vagy a technikai kivitelezés szokatlan lett volna. Éppen ellenkezőleg. John Singer Sargent egy olyan portrét festett, amely mesterségbeli tudásával már saját korában is kivételesnek számított. 

A festmény címe egyszerű volt: Madame X.

A modell, Virginie Amélie Avegno Gautreau, a párizsi elit egyik legismertebb alakja volt. Elegáns, intelligens, rendkívül karakteres nő, akinek megjelenése önmagában is beszédtéma volt a kor társasági köreiben. Sargent azonban nem egy idealizált szépséget akart megörökíteni. Sokkal inkább egy személyiséget.

A festmény mégis botrányt kavart.

Nem a kivágott fekete ruha miatt. Nem a porcelánszerű bőr miatt. Hanem egy apró részlet miatt: a vállpánt eredetileg lecsúszott a modell válláról. ( képen )

Ez az alig néhány centiméteres gesztus akkoriban sokak szemében kihívónak, sőt erkölcstelennek számított. A kritikák nemcsak a festményt, hanem magát a modellt is támadták. A közfelháborodás akkora lett, hogy Sargent később átfestette a vállpántot, és visszahelyezte a vállra.

A történet azonban ennél sokkal érdekesebb.

A Madame X nem azért vált művészettörténeti mérföldkővé, mert botrányt okozott. Hanem mert megmutatta, hogy egy portré képes többet elmondani egy emberről, mint amit ő maga szeretne megmutatni magából.

Egy valódi portré nem csupán hasonlóság.

Nem a szem színéről szól. Nem a ruháról. Nem is a mosolyról. Hanem arról a láthatatlan feszültségről, amely a modell és a festő között megszületik. Talán ezért olyan különleges műfaj a portréfestészet. Mert minden ecsetvonás egy kérdés is egyben. Ki vagy valójában?

Mit szeretnél megmutatni magadból? És mit vesz észre belőled valaki más?

A portré valójában nem egy ember arcát örökíti meg. Hanem egy találkozást.

A festő és modell közötti néhány óra csendjét, figyelmét és kölcsönös bizalmát. Ez az a pillanat, amely később egyetlen képpé sűrűsödik össze – és amely sokszor többet árul el, mint egy egész életrajz.

A portréfestészet az évszázadok során királyokat, arisztokratákat, művészeket és hétköznapi embereket örökített meg. Arcokat, tekinteteket, gesztusokat. Olyan részleteket, amelyekből egy egész személyiség bontakozhat ki.

De vajon létezhet portré emberi arc nélkül?

Első hallásra meghökkentőnek tűnhet a kérdés. Pedig a kortárs művészet egyik legizgalmasabb sajátossága éppen az, hogy újradefiniálja azokat a fogalmakat, amelyeket évszázadokon át magától értetődőnek tekintettünk. 

Van Gogh egy egyszerű széket festett meg, mégis önarcképként szokás értelmezni: a szék a művész jelenlétének és személyiségének hordozójává válik. A művészettörténetben talán ez az első olyan ikonikus alkotás, ahol egy egyszerű használati tárgy önálló személyiséggé válik. Nem látjuk magát a művészt, mégis érezzük a jelenlétét. 

Ez a gondolat készíti elő Terdik Szilvia festészetének egyik legfontosabb kérdését. 

Amikor a szék portrévá válik 

Nála már nem egyetlen szék válik egyetlen ember metaforájává, hanem egy teljes sorozat épül erre a gondolatra. A szék nem egy portré helyettesítője, hanem maga a portré. 

A TERDIX Studio YouTube-csatornáján Terdik Szilvia ugyanezt a gondolkodási folyamatot nyitja meg a néző előtt. A videók nem csupán a festmények elkészülését dokumentálják, hanem azt a belső utat is, amelynek során egy hétköznapi tárgy fokozatosan portrévá alakul. A szék nála már nem bútor. Nem csendélet. Nem szimbólum.

Hanem egy ember lenyomata. Talán ezért olyan különlegesek ezek a képek. Mert miközben senki sem szerepel rajtuk, mégis emberekről szólnak, emberi történeteket rejtenek és egy művészi hitvallás kifejezői.

A portréfestészet története talán nem is az arcokról szól. Hanem arról, hogyan lehet láthatóvá tenni azt, ami egy emberből a legfontosabb. Magát az életet.

John Singer Sargent ezt egy tekintetben találta meg. Vincent van Gogh egy üres székben. Terdik Szilvia pedig egy teljes portrégalériát épített fel belőle. Ez az a pont, ahol a hagyomány és a kortárs művészet már nem egymással szemben áll, hanem ugyanannak a kérdésnek két különböző válaszát adja: Ebből a sorozatból látható többek között egy nagyon izgalmas epizód a TERDIX STUDIO csatornáján: Wolsky András - székportréja címmel. Fedezzük fel együtt!