A FORMA ÁTALAKULÁSA kapcsán lényeges művészeti kapcsolódás a ROHTKO című színházi előadás: Łukasz Twarkowski rendezése nem egyszerűen Mark Rothko életét dolgozza fel, hanem az eredeti és a hamis, az érték és az ár, a mű és annak piaci státusza közötti határokat vizsgálja. Mindenképpen érdemes megnézni és elmélyedni a darabban. ( link a kép alatt ) Az előadás egyik kiindulópontja egy 2004-es műtárgyhamisítási ügy, amelyben egy Rothkóként eladott festményről évekkel később derült ki, hogy hamisítvány. Nézzük is mit rejteget számunkra pár ártatlannak tűnő kérdés.

ROTHKO – AMIKOR A KÉRDÉS FONTOSABB, MINT A VÁLASZ

Egy színházi előadás, egy hamis kép és a művészet értékének kérdése

Mi történik akkor, amikor már nem tudjuk biztosan, hogy amit látunk, valódi-e?

És vajon ugyanazt érezzük-e egy eredeti mű előtt, ha tudjuk róla, hogy eredeti – mint akkor, ha később derül ki, hogy hamis?

Ezek a kérdések állnak a ROHTKO című kortárs színházi produkció középpontjában, amely Mark Rothko művészetéből és a műtárgypiac egyik nagy port kavart hamisítási ügyéből kiindulva vizsgálja az eredetiség, az érték és az alkotás kapcsolatát. A lett Dailes Theatre produkcióját Łukasz Twarkowski rendezte, és a színház, a live cinema, a technológia és a zene határterületeit kapcsolja össze.

A történet különös módon éppen azért érdekes, mert nem ad egyszerű választ.

A kérdés nem csupán az, hogy mi az eredeti. Hanem az is, hogy mitől válik valami műalkotássá. Az anyagtól? Az alkotó személyétől? A szándéktól? A történettől, amelyet hozzá kapcsolunk? Vagy attól az élménytől, amelyet bennünk létrehoz?

A ROHTKO ezt a dilemmát egy valós történeten keresztül bontja ki: 2004-ben egy New York-i házaspár több mint nyolcmillió dollárért vásárolt egy Rothkónak tulajdonított festményt, amelyről évekkel később kiderült, hogy hamisítvány. A történetből azonban nem egyszerű műkereskedelmi botrány született, hanem egy sokkal mélyebb kérdés: lehet-e egy hamis mű által kiváltott érzelem valódi?

És itt válik igazán érdekessé Rothko művészete.

Mert Rothko festményei soha nem pusztán színekről és geometrikus felületekről szóltak. A Rothko Múzeum mai bemutatása is azt hangsúlyozza, hogy képei a fény és a szín segítségével egyfajta személyes, belső teret hoznak létre a néző számára.

Talán éppen ezért olyan nehéz "megmagyarázni" Rothkót.

A festmény nem feltétlenül valamit ábrázol. Inkább valamit létrehoz a nézőben.

És ezen a ponton már egészen közel kerülünk ahhoz a gondolathoz, amely a Dávid Galéria novemberi kiállításának is egyik kulcskérdése.

A FORMA ÁTALAKULÁSA

Maks Dannecker és Balog Béla munkái két különböző művészi nyelven közelítenek a formához. Dannecker redukált, geometrikus struktúrái a környezetből kiemelt részleteket alakítják át tiszta vizuális rendszerekké. Balog Béla digitális és új-média alapú munkái pedig továbbviszik ezt a kérdést: mi történik a formával, amikor az anyagi valóságból digitális képpé, struktúrává és új tapasztalattá válik?

Rothko esetében a szín vált a gondolkodás eszközévé.

Danneckernél a forma.

Balog Bélánál a digitális struktúra.

A kérdés azonban közös lehet:

Mi marad meg egy műből akkor, amikor a megszokott formáját már levetkőzte?

Talán éppen ezért érdemes a novemberi budapesti kiállítást nem egyszerűen két művész párbeszédeként nézni, hanem a forma, az érzékelés és az értelmezés találkozásaként.

Maks Dannecker × Balog Béla
A FORMA ÁTALAKULÁSA / THE METAMORPHOSIS OF FORM
2026. november 4–23.
F6 – UNDERGRAND / Dávid Galéria
1055 Budapest, Falk Miksa utca 6.