"Az Úr az én pásztorom, Nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja. Az igazság ösvényén vezet engem az Ő nevéért. És még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól mert Te velem vagy. A Te vessződ és botod azok vigasztalnak engem, asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, - elárasztod fejemet olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára a Te bölcsességed és türelmed vezetnek engem életem minden napján. - és az Úr házában lakozom hosszú ideig." -  23. zsoltár - 

A 23. zsoltár talán az emberiség egyik legszebb fohásza. Nem csupán kérés. Nem pusztán segítségért kiáltás. Sokkal inkább a bizalom megvallása. Annak felismerése, hogy van valami nálunk nagyobb rend, amely vezet bennünket akkor is, amikor elveszettnek érezzük magunkat.

Balogh Ádám - Fohász című kiállításához:  

A fohász az egyik legmélyebb emberi megnyilvánulás. Kérés és esdeklés, bocsánatkérés és iránymutatás keresése. Egy pillanat, amikor az ember félreteszi a zajt, a szerepeket, a vélt bizonyosságait, és szembenéz önmagával.

A mai, információtól duzzadó világban, amikor gyakran alig nyolc másodpercet szentelünk egy gondolatnak és percemberkék módjára rohanunk át az életen, különösen nehéz feladat annyira magunkba szállni, hogy a lélek valóban kibonthassa önmagát. A fohász ezért nem "csupán" ima. - Spirituális út. - Egy belső utazás, amelynek során az ember megpróbál közelebb kerülni saját lényegéhez.

A Dávid Galéria kiállítássorozatának ez az állomása szervesen kapcsolódik az előzőekhez. Lőrincz Krisztina "Éjszakai teremtmények" című kiállítása a sötétségből a fény felé vezető utat mutatta meg. Győri Anikó "Torii" című tárlata két világ határára vitt bennünket. Balogh Ádám "Fohász" című kiállítása pedig mintha ennek az útnak a következő állomása lenne: a megérkezés. Egy spirituális értelemben felszabadultabb gondolkodás és lelki állapot lehetősége.

A széteséstől való félelmében már Kölcsey Ferenc is a magasabb rendű egység felé fordult. A Himnusz maga is fohász. Vágyakozás az összetartozás, a rend és a kegyelem után.

Az összekapcsolódás gondolata Balogh Ádám műveiben is újra és újra megjelenik.

Ezt az összekötést és összetartozást érezhetjük át a művész festészetében amikor minden erejét latba vetve a káoszból keresi a kiutat. A képek címei iránymutatók a vizuális tartalom megfejtésére, de szükség van egyfajta tudásra a teljes átéléshez és átszellemüléshez. 

A Meridián című kép ami - leggyakrabban a hagyományos kínai orvoslásban használt energiapályákat, a csillagászatban az égboltot felosztó képzeletbeli vonalakat, vagy a Föld felszínén a pólusokat összekötő hosszúsági köröket jelenti - két egymástól igen távol lévő pontok együvé tartozását jelképezi. - távolság ellenére is összetartozó dolgok lényegére tapint, miszerint nem létezhetnek azok egymás nélkül. 

Az Arcanum című kép - a titkos tanítások nyomába ered és azt a szakrális tudást fejtegeti ami lehetővé teszi egy magasabb rendű gondolkodás létét.

A Szizigium - amely három égitest egymáshoz való viszonyát vizsgálja, a káoszban keresi azt a pontot amikor is az együttállás bekövetkezik. Ezt a felvetést amely a - Három test probléma - formájában jelent meg a tudományban, - már Newton is vizsgálta. Ebben a kontextusban a káoszból az egyensúly, az együttállás megjelenését vetíti előre.

Minden mű az EGYSÉGET és a LELKI TISZTASÁGOT KERESI - de a felfedezéshez szabadság kell. A szabadsághoz viszont mindig egyfajta félelem társul. 

A SZABADSÁG ÉS A FÉLELEM mindig együtt jár. - mint egy idős házaspár akik hajlandóak meghalni a másikért.

Legcsodálatosabb és legszomorúbb kiteljesedése ennek az egységélménynek az a szerelem amit Pablo Neruda így ír le: 

"A szív hosszú alagúton suhan át,
és minden sötét, - sötét, - sötét."

- fohász ez is amiben a költő feltárja a lelkét. - ahogy Balogh Ádám is minden képében ez a lehajtott fejű - felemelt szívű lelki kitárulkozás érezhető.

Azért nem írom, hogy látható mert ezek zsigeri folyamatok. Az intelligenciák és a lelkek találkozása, - és az alázat gyakorlása. 

A "Fohász" sorozat nem kérések sorozata, - ahogy magának az imának sem annak kell lennie. - hanem egy bensőséges, csendes alkalom a megértésre, amelynek során lelkünket kitárva várjuk, hogy az Úr gondolatokat suttoghasson a fülünkbe.

Ezért jut eszembe Antoine de Saint-Exupéry gyönyörű imája:

"Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére."

Balogh Ádám festményei pontosan ezek a kis lépések. Apró belső mozdulatok, amelyek mégis óriási távlatokat járnak be a vásznon és bennünk.

Kiállított alkotások: Bíbor fohász - Augusztus - Arcanum - Meridian - December kapui - Illatbölcső - Az üresség alkímiája - Saturnus - Syzygy

A kiállítás látogatható és megtekinthető 5 héten át a Mamaison Residence Izabella - 1064 Budapest, Izabella u. 61 - szám alatt.