A számok nem hazudnak 

Valóban nem hazudnak a számok, vagy csak elfedik a mögöttük lévő emberi történeteket? 

Három ikonikus kortárs magyar képzőművész akik őszintén beszélnek, sőt, szembesítenek bennünket a valósággal. 

A cím első hallásra a statisztikák, adatok, objektivitás világát idézi, miközben a felsorolásra kerülő alkotások címei inkább a test, az identitás, a média és a reprezentáció kérdéseit sejtetik. Művek, és ami mögöttük van. Milyen társadalmi "számok" húzódnak meg egy-egy alkotás mögött? Médiafogyasztási adatok? A női test reprezentációjának statisztikái? Online figyelemgazdaság? Nemi szerepekkel kapcsolatos kutatások adatai? 

Lehet - e ezeket érzelmektől, hovatovább személyes megéléstől mentesíteni?

Boros Viola - Topless Lolita, Naomi Devil - Breaking News, Terdik Szilvia Kortárs szék vagyok.  

Mindegyik mű egy - egy határozott állásfoglalás. 

A számok, a kódok, a jelek itt már nem absztrakt adatok, hanem személyes tartalommal bírnak. A WHO szerint 2022-ben világszerte mintegy 2,3 millió nőnél diagnosztizáltak emlőrákot, és közel 670 ezer ember halt meg a betegség következtében. Az emlőrák ma is a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése. Magyarországon 2004 és 2023 között több mint 42 000 nő halt meg emlőrák következtében. A kutatások szerint a halálozás különösen az idősebb korosztályokban magas, de a betegség a fiatalabb nőket sem kerüli el. "A számok nem hazudnak" — de nem is vigasztalnak. A statisztika 2,3 millió esetet lát, a műalkotás viszont egyetlen test történetét mutatja meg. Az egyik a jelenséget méri, a másik átélhetővé teszi azt. 

Boros Viola 2009-től újrahasznosított textíliákból, cipzárakból, gombokból és hímzett anyagokból építette fel gazdag felületű szőnyegképeit. A keleties ornamentikát és a popkultúra vizualitását ötvöző faliszőnyegkollázsok a hagyományosan női kézimunka médiumát idézik meg, miközben társadalmi, ökológiai és genderkérdéseket tematizálnak.

A Topless Lolita című műben a harsány felirat, a képregényszerű nőalak, mint önreflexió és a dekoratív felület mögött, személyes tapasztalat húzódik meg. A fedetlen mell itt nem az erotikus tekintet tárgya, hanem a sérülékeny test, a női identitás és a betegség által átírt önkép szimbóluma. A mű egyszerre idézi meg a populáris kultúra nőábrázolásait és kérdőjelezi meg azok leegyszerűsítő sztereotípiáit. A női test a digitális kultúrában egyszerre túlreprezentált és alulreprezentált: folyamatosan látható, miközben saját hangja ritkán hallatszik. Ha a hírek világát nézzük, a statisztika önmagában is performatív gesztussá válik: 1995-ben a hírek szereplőinek 17%-a volt nő, 2020-ban pedig még mindig csak 25%. Huszonöt év alatt mindössze nyolc százalékpontos növekedés történt.

A volatilitás a pénzügyekben és a tőzsdén egy eszköz (például részvény vagy deviza) árfolyamának vagy egy piacnak az ingadozását, változékonyságát jelenti. Egyszerűbben fogalmazva: megmutatja, hogy egy termék ára milyen gyorsan és milyen széles skálán mozog fel-le egy adott időszak alatt. - és itt kapcsolódik be a rideg szembesítés folyamatába, Naomi Devil - Breaking News című alkotása. Két értéket láthatunk a képen. Egy számszerűsített árfolyamindexet és egy személyes karakter devalválódását. A tárgyiasítás kézenfekvő, a volatilitás, a körülmények és a döntések sorozatának függvénye. Egy részvény ára az egekbe szökhet vagy közelíthet a zérus tartományba is. A képben, túl a vizuálisan bemutatott személyes erodálási folyamaton, a teljes apátia, érzelemmentesség és közöny van. Az események rajtunk kívül történnek. Már nincs befolyásunk rá.    

Terdik Szilvia alkotása a Jelek és Jelképek kontextusában, olyan mintha időt kérne: 

- Most kell meghatároznom magam, mielőtt eldurvul a játék, vagy túl késő lesz.

Terdik Szilvia munkája a nyelvi humor és a vizuális irónia eszközeivel reflektál a női szerepekhez kapcsolódó sztereotípiákra. A felirat ("Kortárs szék vagyok, nem Csipke Rozsika"), a sérült irodai szék ábrázolása és az alá helyezett egyszerű fehér szék együtt egyfajta installációként működik, amely a női szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárásokat és azok tárgyiasító jellegét kérdőjelezi meg. 

A kép középpontjában álló, sérüléseket viselő forgószék antropomorf figuraként jelenik meg, miközben a felirat határozottan elutasítja a passzív, mesebeli nőalak szerepét. A mű egyszerre utal a tárgyiasításra és az önmeghatározás lehetőségére: a "szék" itt nem használati tárgyként, hanem saját hanggal rendelkező szereplőként szólal meg. 

Az Európai Unióban a nők átlagosan még mindig több időt töltenek fizetetlen háztartási és gondoskodási munkával, mint a férfiak, miközben a vezető pozíciókban továbbra is alulreprezentáltak. A mű ironikus módon éppen arra a helyzetre reflektálhat, amikor a nőt nem önálló személyként, hanem "funkciója" alapján definiálják – akár egy bútordarabot.

E gondolat mentén jól összeköthető Terdik Szilvia kijelentése Naomi Devil médiakritikájával és Boros Viola testpolitikájával: 

A számok valóban nem hazudnak. Megmutatják, hány nő jelenik meg a hírekben, hányan küzdenek daganatos betegséggel, milyen egyenlőtlenségek alakítják mindennapjainkat. De a számok önmagukban némák. Nem beszélnek félelemről, kiszolgáltatottságról, lázadásról vagy önazonosságról. Terdik Szilvia, Naomi Devil és Boros Viola művei éppen ezt a hiányt töltik ki: arcot, hangot és történetet adnak azoknak a jelenségeknek, amelyeket a statisztikák csupán mérni képesek. A számok nem hazudnak – a művészet pedig segít megérteni, mit jelentenek valójában. A jelek éltre kelnek.

A Dávid Galéria kiállítássorozatának partnere, a Veritas Ásványvíz