A vihar szeme / olaj - vászon / 130 x 200 cm /
A HUMAN GOLD – Egyetemes emberi értékeink kiállítássorozat részeként ez a kép számomra elsősorban Isten és az ember kapcsolatáról szól. Krisztus szinte lelép a keresztről. Már nem a szenvedés pillanatát látjuk, hanem azt az állapotot, amikor a lélek túljut a fizikai fájdalmon. A jobb keze még felénk nyúlik. Hívásnak érzem. Egy kapcsolatnak az ember felé. A másik keze fölfelé mutat, mintha közben a mennyei világgal tartaná a kapcsolatot. Közötte és körülötte egy kaotikus, folyamatosan mozgó világ jelenik meg. Színek, gesztusok, feszültségek és formák kavarognak. Ez számomra mindazt jelképezi, amiben emberként élünk: a kísértéseinket, a csalódásainkat, a veszteségeinket, a bizonytalanságainkat és sokszor a hiábavalóság érzését. És mégis van ebben az egészben egy nyugodt középpont.
Ő maga. Az arcán nincs szenvedés. Inkább elfogadás és béke van. Mintha már nem akarna harcolni azzal, ami történt. Mintha megértette volna, hogy a fizikai világon túl létezik valami más is. Ezért számomra ez a kép nem elsősorban Krisztus szenvedéséről szól. Hanem a szenvedésen való túljutásról. Arról a kapcsolatról, amelyben az ember egyszerre van jelen a világban, és mégis képes kapcsolódni valami nála nagyobbhoz.
Isten és ember között. Talán ezért jelenik meg Krisztus ebben a lebegő állapotban: a földi és az égi világ között, a test és a lélek között. A kereszt mögötte marad. A világ körülötte továbbra is mozog.
Ő pedig már szabad. És talán éppen ez az, amit a HUMAN GOLD számomra jelent: azok az egyetemes emberi értékek, amelyek akkor is összekötnek bennünket, amikor minden más körülöttünk változik.
Magángyűjteményben
