Az irodalmi képzelettől a vizuális világteremtésig

Semmi sem avul el olyan hamar, mint a gondolat - vallja Szerb Antal

Igaza lehet. - A gondolat elillan, a szó elszáll. Majd egyszer csak felbukkan egy teljesen más formában akár a víz alól a buborék. A  gondolat amivel e sorokba belevágtunk, egyszer s mind főhajtás, másrészt  felettébb aktuális is.  - Ugyanakkor nem csak egyszerűen arról van szó, hogy Szerb Antal műveihez festményeket társítunk, vagy irodalmi idézeteket helyezünk el műalkotások mellett. Keresésünk és kutakodásunk tárgya éppen az, hogy, hogyan válhat Szerb Antal gondolkodása a kortárs képzőművészet értelmezésének eszközévé.

- a valóság és a képzelet közötti átjárás - 

Szerb Antal írásaiban visszatérő jelentőségű az ember belső világa, a valóság és a képzelet közötti átjárás, a kultúra emlékezete, az identitás keresése, valamint az a különös tapasztalat, amikor a hétköznapi élet mögött egy másik, titokzatosabb világ sejlik fel.

A kortárs képzőművészet ugyanezeket a kérdéseket nem mondatokkal, hanem képekkel, anyagokkal, gesztusokkal és térbeli tapasztalatokkal képes megfogalmazni.

Az egyik az emberi tapasztalatot történetté, a másik látható formává alakítja.

A másik valóság - A Pendragon legenda

A hétköznapi világ mögött rejtőző titok, a racionalitás és a misztikum határterülete. A kortárs festészetben ez megjelenik hol álomszerű terekben, szokatlan perspektívákban, szimbolikus alakokban vagy a valóságot elbizonytalanító képi rétegekben. 

Felsejlik a kérdés: Amit látunk, az a teljes valóság — vagy csak annak egyik rétege?

Az elveszett én keresése - Utas és holdvilág

A főhős utazása nem pusztán földrajzi út: a múlt, a fiatalság, az identitás és a választott élet közötti konfliktus is. A regényben a helyszínek belső állapotokat hívnak elő.

A kortárs képzőművészet ezt a belső utazást emlékfragmentumokkal, rétegzett felületekkel, gesztusokkal és egymásnak feszülő képi világokkal teheti láthatóvá.

A kérdés valójában azt célozza: Ki vagyok én azon túl, akivé az életem során váltam?

A tárgyak és a kultúra emlékezete - Magyar irodalomtörténet, A világirodalom története

Szerb nem pusztán műveket sorol fel: összefüggéseket keres, korszakokat kapcsol össze, és az irodalmat élő kulturális párbeszédként mutatja be. Irodalomtörténeti munkássága ezért különösen jó kiindulópont a művészettörténet és a kortárs művészet közötti párbeszédhez.

A képzőművészetben a talált tárgy, a töredék, a régi anyag vagy az újraértelmezett motívum ugyanígy hordozhat kulturális emlékezetet.

A kérdés ebben az esetben:  Mit őrzünk meg a múltból, és minek a jelentését emeljük át a jelenbe?

A valóság és a képzelet játéka - esszék és regények

Szerb prózájának egyik különleges ereje, hogy a műveltséget, az iróniát, a fantasztikumot és a kalandot nem választja el mereven egymástól. A kortárs művészet hasonlóan képes többféle értelmezési réteget egyszerre működtetni.

Szinte kötelező érvényű kérdés: Lehet-e egy mű egyszerre személyes vallomás, kulturális utalás és önálló, megfejthetetlen világ?

A megértés izgalma valójában az úton ér bennünket, amikor is Szerb, mint szellemi útitárs tart velünk és saját kortárs műalkotásainkon keresztül vizsgáljuk meg az általa felvetett kérdéseket. A világot, amelyet belül hordozunk - A külső utazásaink tévelygéseit és a belső világunk hevületét. Hogyan alakul át a tapasztalat emlékké, majd képpé? A múlt nem történetként, hanem érzésként tér vissza. A látható világ és a mögötte rejlő jelentések közötti résben a fragmentum nem feltétlenül hiányos egész: lehet egy másik értelmezés kezdete is. Az utazásra mint lelki és szellemi állapotra tekinthetünk. Nemcsak az változtat meg bennünket, amit látunk, hanem az is, amit egy hely felidéz bennünk. - és innentől kezdve minden utazásunkra bizton vihetjük magunkkal Szerb - örök érvényű gondolatát: 

Milyen független minden külső valóságtól az, hogy az ember boldog-e vagy boldogtalan!