Képzeljük el a Sixtus-kápolnát Michelangelo remekműve nélkül!

- Ha nem megy, - Segítek.

vaaagy ….

Párizst az Eiffel-torony nélkül.

vagy mondjuk …

Budapestet, - a Hősök terét, - Zala György szobrászati alkotásai nélkül.

Milyen látvány fogadna bennünket?

A Sixtus-kápolna falai és mennyezete továbbra is a helyükön lennének. Párizs ugyanúgy létezne az épületeivel, utcáival és tereivel. A Hősök tere is megőrizné építészeti struktúráját.

De valami lényeges hiányozna.

Hiányozna az a többlet, amely a fizikai teret kulturális emlékezetté, egy építészeti együttest szimbólummá, egy helyszínt pedig egyetemes jelentőségű élménnyé emeli.

Mert ezek a helyek nem pusztán attól váltak meghatározóvá, hogy megépítették őket. Hanem attól is, hogy a művészet jelentést adott nekik.

A művészetben kódolva van a tudás. – ami évezredes.

Ez az örökségünk. Ez a kultúránk. Ez a HUMAN GOLD. Az az egyetemes, felbecsülhetetlen emberi érték amit örökül kaptunk – és, - remélhetőleg - adunk tovább.

Egykoron – de nem is kell olyan távolra visszamennünk az időben – a tudás kiváltság volt. Ma viszont már, az alapvető emberi jogok között szerepel a -tanuláshoz való jog. A tanulás kiváltság lett a taníthatóság pedig erény. A fejlődés záloga

Ahogy a művészethez szükséges tudás mára szabadon hozzáférhető és gyakorolható. A vizuális kultúra átszövi a mindennapjainkat és óriási befolyásra tett szert.

Leonardo Da Vinci 1490 körül megalkotja a VITRUVIUS tanulmányt. Az emberi test arányosságáról és szépségéről.

Bár az eredeti mű más célt szolgált – jelesül - Vitruvius által felvetett geometriai paradigmát kívánt bizonyítani – miszerint - az ember az univerzum mikrokozmosza, azaz a világmindenség kicsinyített mása. Mivel a reneszánsz gondolkodás szerint az Isten a világot matematikai és geometriai tökéllyel teremtette, az emberi testnek is tükröznie kell ezt a harmóniát. Leonardo rajza ezt a rendező elvet emeli vizuális paradigmává. – ami aztán a szépségeszmény egyik megtestesítőjévé vált az ember számára.

Egy igazodási pont lett. Egy olyan művészeti mérföldkő amihez azóta is mérjük magunkat.

És félreértés ne essék – nem "csak" a képzőművészetben.

A művészet nem elszigetelt terület, hanem képes más tudományokkal, szakmákkal és az üzleti gondolkodással együtt új értelmezéseket létrehozni.

A művészet találkozási pont.

Leonardo da Vinci személyében a művész, a tudós, a mérnök és a feltaláló nem különült el egymástól. Ugyanaz az ember kutatta az emberi test anatómiáját, vizsgálta a természet törvényszerűségeit, tervezett gépeket, és alkotott olyan műveket, amelyek évszázadokkal később is meghatározzák a szépségről és az emberről alkotott képünket.

Számára a tudás nem különálló területek gyűjteménye volt, hanem egyetlen, összefüggő világ.

Talán éppen ez az, amit ma újra fel kell ismernünk.

A művészet nem elszigetelt terület. Képes párbeszédet teremteni a tudománnyal, az építészettel, a technológiával, a mérnöki gondolkodással és az üzleti élettel. Nem azért, mert mindegyiknek ugyanaz a célja, hanem azért, mert egymás nézőpontjából olyan összefüggések válhatnak láthatóvá, amelyek külön-külön rejtve maradnának.

A művészet új kérdéseket vethet fel. A tudomány új válaszokat kereshet. A technológia új lehetőségeket teremthet. Az üzleti gondolkodás pedig felismerheti, hogyan válhat mindez a társadalom és az emberi környezet javára.

Amikor ezek a területek találkoznak, nem feltétlenül csak új dolgok születnek. Új értelmezések, új látásmódok és új értékek is létrejöhetnek.

És talán ez a művészet egyik legfontosabb feladata a mi korunkban:

nem csupán megőrizni azt, amit örököltünk, hanem segíteni abban is, hogy másként gondolkodjunk arról a világról, amelyet továbbadunk.

Szerb Antal szavaival 

"Az első találkozás a tudománnyal olyan részegítő, mint a szerelem."