Tömörítési problémák
Nem is olyan régen még illatos borítékban küldtünk levelet annak aki szívünk választottja volt, vagy verset fabrikálva kusza gondolatokból, becsúsztattuk az ajtaja alatt titokban. Elképzeltük, hogy mit gondol majd ha meglátja és tudtunk várni. Várni arra ami nekünk fontos volt. Az idő teret hagyott, hogy kiteljesedjenek dolgok amiket szeretnénk. Mára mindez megváltozott. Elmúlt a várakozás szépsége, a képzelet öröme. Helyette jött az instant "leves" és a "gyors megoldások" kora. A tömörítés évtizedei.
A tömörítéssel viszont együtt jár a gyorsulás is. Úgy gyorsult fel az idő, hogy közben rajta ülünk és észre sem vesszük, hogy 300 - al suhanunk.
"Isteni jól gurul a világ és a kerekek a fülembe csattogják - Milyen jó nekem!"
A mindennapok megállói mintha hátráltatnák a sietségünket - a magunk sem tudjuk hova - elérésében.
Egy művészien megfogalmazott lemezborító szemlélésében, mialatt a zene átúszik rajtunk, varázslatos utazás rejlik. A kép ereje ami megragadja a képzeletet és a zene ami megteremti a hangulatot már összesűrít bennünket egyetlen pontba, ahol a képzelet szárnyal. A pillanat végtelenné válik.
- és itt lesz igazán izgalmas a történet.
Egy pontnak, hogy lehet végtelen kiterjedése?
- a kérdés költői is lehetne, ugyanakkor nagyon is valóságos.
Albert Einstein a világegyetemet és annak működését, egyetlen elegáns képletbe sűrítette amikor papírra vetette a speciális relativitás elméletet 1905 - ben. Óriási lépés, mondhatni ugrás volt ez a tudomány és az emberiség fejlődésében.
Ugyanakkor Einstein másként is gondolt a világegyetemre. Egy olyan felfedezőtárs is elkísérte a mindennapjaiban, aki előtte járt csak egészen más síkon.
Einstein szerint Mozart zenéje olyan tiszta és természetes, mintha mindig is létezett volna a világegyetem belső szépségének részeként, és Mozart csupán felfedezte volna."
És bármilyen hihetetlen, Mozart a maga elképesztően bonyolult műveit egy egységben látta és hallotta. Ez a zenei szintetizáló hatás a tudomány és a művészet területére is eljutott és nem is akárhogyan.
Mark Rothko rajongott Mozart műveiért, munkái közben is gyakran hallgatta őket. Úgy
tekintett Mozartra, hogy Ő a "zeneszerzők alfája és ómegája". Úgy vélte, Mozart zenéje és a saját festészete ugyanazt a célt
szolgálja: "az összetett gondolat egyszerű kifejezését". Csodálta Mozart azon képességét is, hogy zenéjében egyszerre volt
jelen a tragédia és az öröm – ezt úgy fogalmazta meg, hogy
Mozart "egyszerre mosolygott a könnyeken keresztül"
Einstein és Rothko - Mindketten a 20. század meghatározó gondolkodói és alkotói voltak az Egyesült Államokban, akik alapjaiban alakították át a térről, az időről és a valóság érzékeléséről alkotott képünket. Ám sosem találkoztak.
És igen. Ezeknek a párhuzamoknak a felfedezése teszi igazán izgalmassá és nyitottá a művészet kortárs világát is, hiszen rámutatnak arra, hogy kiknek a nyomdokaiban járunk. - és milyen párbeszédet folytatunk.
A FORMA ÁTALAKULÁSA - ezekre az univerzális kérdésekre és párbeszédekre világít rá.
Ahogy a tömörítés felgyorsítja a világunkat - ugyanakkor olyan eszközöket is kifejleszt amivel új szintre helyezhetjük az alkotói folyamatokat. A technológia fejlődése felgyorsítja az időnket és úgy lopja el az önálló gondolkodás képességét, hogy észre sem vesszük.
A forma több értelemben is átalakul. Dannecker kifejezetten nagy "szüneteket" használ - amik természetesen nem azok. A tér kiterjesztett részleteit önálló felületként értelmezi és pontosan arra hagy időt amit korábban elvesztettünk. Nem siettet - sőt - inkább strukturálisan, rétegről rétegre bontja ki a végtelent és annak lehetőségeit. Képei akár a hangjegyek sorakoznak és rendeződnek - belső tartalmuk értelmezése szerint.
Tetten érhető a Rothko-i gondolat Dannecker-nél: miszerint a szavak megbénítják a néző elméjét és képzeletét, a képeinek pedig önálló élményként kell hatniuk. Ezért nem ad címet Ő sem a képeinek.
Balog ezzel szemben a technológia evolúcióját kihasználva a pixelek végtelen variációs lehetőségeit rendezi egyetlen képi jellé aminek nem csak elbeszélő szerepe van a mögöttes történet kifejezése kapcsán, hanem a tér szinte minden négyzet centiméterét kitölti. A digitális adatok képi megjelenési formát öltenek és az adat kibontja magát - mint vizuális nyelv. Balog-nál egyszerre fontos a tudás és a képzelet, mert ennek esszenciája maga a kép.
A FORMA ÁTALAKULÁSA - egy olyan párbeszéd amely - hol ellentmond, hol összhangban van. A kettő együtt adja azt a felismerést amely rávilágít felgyorsult világunk valóságára, - a tudás fontosságára és szerepére, - a képzelet erejére - és az ellopott időnkre.


